Magyarország feleannyit sem költ a betegeire, mint amennyi az uniós átlag. 
 Forrás: https://health.ec.europa.eu/document/download/e5c2e963-4ddc-421b-8291-32f845460f17_en?filename=2023_chp_hu_hungarian.pdf Rövid összefoglaló: Magyarországon az egészségügy átfogó reformjának hiánya és a krónikus alulfinanszírozottság miatt az ellátórendszer súlyos problémákkal küzd, azt hosszútávon az egészségügyi dolgozók hivatástudata sem tudja fenntartani. Az állam az uniós átlaghoz képest kevesebb mint felét költi lakosai egészségügyi ellátására, ami jelentős lemaradást okoz az infrastruktúra, a technológiai fejlesztések és a munkaerő megtartása terén. Az elavult kórházak, rossz munkakörülmények és kilátások, illetve az utánpótlás hiánya miatt egyre nehezebb biztosítani a hozzáférhető, színvonalas ellátást, miközben az elvándorlás és a magánszektor előretörése fokozza az egyenlőtlenségeket. Az egészségügy alacsony finanszírozottsága nemcsak a lakosság egészségi állapotát, hanem a munkaerőpiacot és a gazdasági növekedést is negatívan érinti, tovább növelve az ország hátrányát az EU többi országával szemben. A helyzet javításához az egészségügyi kiadások jelentős növelése, strukturális reformok és hosszútávú stratégia szükséges, hogy Magyarország utolérje az EU-s átlagot és biztosítsa a fenntartható fejlődést. Magyarországon az egészségügyi szolgáltatások rendszeres akadozását tapasztalja a lakosság. A probléma nem az utóbbi években keletkezett, hanem annak a következménye, hogy az egészségügy átfogó reformja az utóbbi 30 évben nem valósult meg, maximum néhány részterületen történt változtatás. Az elmaradt reformok következményei egyre súlyosabb kihívások elé állítják az egészségügyben dolgozókat. Az egészségügyi dolgozók hivatástudata eddig tudta a hátán vinni az ország elavult és alulfinanszírozott egészségügyi rendszerét. A szakmai és emberi elkötelezettség azonban nem elég ahhoz, hogy egy rendszer működjön. Nézzük, mi a bajok gyökere! Az állam által az egészségügyre költött pénz több párhuzamos célt szolgál. Egyrészről meg kell fizetni a megelőzés és a gyógyítás költségeit, a gyógyszerek, vizsgálatok, felhasznált eszközök árát, valamint az orvosok és szakdolgozók munkáját, idejét, energiáját. Emellett tervezetten gondoskodni kell az ellátórendszer technológiakövető fejlesztéséről, a fogyó- és kopóeszközök pótlásáról, az infrastruktúra, az épületek, gépek karbantartásáról, tisztításáról, ellenőrzéséről. Végül, az egészségügy igen gyorsan fejlődik; ahhoz, hogy ezzel egy ország és polgárainak ellátása lépést tudjon tartani, komoly összegeket kell fordítani kutatásra és fejlesztésre is, új műszereket kell beszerezni, új eljárásokat kell bevezetni, a gyógyítás terét (ellátó személyzet és infrastruktúra) alkalmassá kell tenni ezek befogadására. Ezért a legtöbb fejlett ország folyamatosan többet költ lakosai egészségére. Az európai átlagos ráfordítás a GDP 10,4 százaléka (OECD Health Statistics 2024), így az egy polgárra fordított átlagos összeg évente 3319 euro. Ebben az átlagban benne vannak a fejlett nyugat-európai országok mellett a hozzánk hasonló, volt szocialista országok, pl. Szlovákia, Bulgária és Románia is. Elvileg egy modern, legalább átlagos egészségügyi rendszert működtetni akaró ország nem költhet ennél jelentősen kevesebbet, hiszen Európában az egészségügyi technológiák piaca egységet alkot. Az anyagok, eszközök legnagyobb részét minden ország hasonló áron, a nemzetközi piacon szerzi be, a fejlesztés hasonló összegeket emészt fel. Leginkább a munkabérek területén lehetnének különbségek az országok között, azonban az Unióban, a határok megnyílása óta a nyelveket beszélő szakemberek, az orvosok és ápolók megtartásához legalább az egy határral arrébb (esetünkben Ausztriában) megkereshető bér kétharmadának biztosítására lenne szükség. Enélkül a külföldi munkavállalás vagy a magánellátás kedvezőbb körülményei elszívják a munkaerőt a közfinanszírozott, állami ellátásból. Ehhez az EU-s áltaghoz képest a magyar állam kevesebb mint felét költi egy polgárának egészségügyi ellátására. Egy évben vásárlóerőre vonatkoztatva fejenként 1352 euró áll szemben az EU-s átlag 3319 euróval. Ha GDP arányosan nézzük, és kiemeljük belőle a lakosság által saját zsebből hozzáadott forrásokat (2. téma), akkor Magyarország kevesebb, mint 5%-ot, míg az EU átlagosan 8%-ot fordít az egészségügyre. Ez a - bármilyen számítás melletti 3 százalékos - lemaradás azt jelenti, hogy Magyarország nagyságrendileg 2500 milliárd forinttal költ kevesebbet az egészségügyre, mit amennyi az EU-átlag eléréséhez kellene. Mindemellett reálértéken a magyar egészségügyi ráfordítás - szintén szemben a nemzetközi trenddel - egy, a COVID-19 pandémia alatti rövid megugrástól eltekintve egyenletesen csökkent az utóbbi években. Ez a több évtizedes, krónikus alulfinanszírozottságban megjelenő elhanyagolás az ellátási rendszerben, a lakosság egészségi állapotában és a nemzetgazdaság egészében is jelentkező negatív hatásokkal jár. Az egészségnevelés, oktatás és magyarok életmódjának hiányosságai, hibái mellett az egészségügyi szűrések, a korai betegségfelismerés, valamint az egészségügyi rendszer, a gyógyítás hiányosságai okozzák hazánk gyenge egészségügyi mutatóit. Sereghajtók vagyunk a születéskor várható élettartamban, a megelőzhető és gyógyítható betegségek által okozott halálozás elkerülésében (lásd a további pontoknál). A krónikus alulfinanszírozás következtében nemcsak új kórház nem épült hosszú ideje Magyarországon, de a meglévő épületek is elöregedtek, elavultak, karbantartásuk, fejlesztésük sok helyen elmaradt. Főleg uniós forrásból történtek ugyan felújítások, jellemzően a megyei központokban, azonban a kisebb vidéki kórházak és intézmények, valamint a fővárosiak jelentős része lelakott, télen fűtőrendszereik meghibásodásáról, az egyre melegebb nyarak alatt pedig az elégtelen klimatizálásról hallunk. A csövek, vizesblokkok állapota sok helyen kritikus, a liftek bármikor felmondhatják a szolgálatot. A főváros jobb gazdasági teljesítménye miatt nem kaphatott uniós forrást a rekonstrukciókra, így itt a legdrámaibb az épületállomány helyzete. Az orvosok és az ápolók bérét a közelmúltban emelték ugyan, de fizetéseik így is elmaradnak az osztrák bér kétharmadától, értéktartásuk nem megoldott. A gyógyítók jövőképe, munkakörülményei bizonytalanok, létszámuk sok helyen elégtelen, mindezen okokból túlhajszoltak, fáradtak, kiégettek - az elvándorlás fokozódik, az utánpótlás romlik, az orvosi és ápolói pálya nem vonzó. Háziorvosi praxisok maradnak üresen, kórházi osztályok válnak munkaképtelenné. Mindezen okokból az ellátáshoz való hozzáférés egyre egyenetlenebb, a társadalmi igazságtalanság fokozódik, a magánellátást finanszírozni nem tudók gyógyulási esélyei csökkennek. Mivel az állam a gyógyítás költségeit sem téríti meg megfelelően, a kórházak minél több beteget kezelnek, annál jobban eladósodnak. Ez az adósságtömeg 2024-ben egy év alatt meghaladta a 200 milliárd forintot. Társadalmi és gazdasági szempontból is vannak negatív következmények. A rossz egészségi állapot közvetlenül hat a munkaerőpiacra is. A betegségek miatt kieső munkaerő a gazdasági növekedés lassulását eredményezi, miközben a társadalombiztosításra és a szociális ellátórendszerre nehezedő teher növekszik. Ha Magyarország nem fordít nagyobb figyelmet az egészségügy finanszírozásának növelésére és hatékonyabb szervezésére, akkor hosszú távon egyre nagyobb hátrányba kerül az EU többi országával szemben, mind gazdasági, mind társadalmi értelemben. Az egészségügybe és oktatásba történő befektetés - és ezáltal egy egészséges, tanult nemzet ígérete - nem céltalan kiadás, hanem nemzetgazdasági szempontból is az országunk jövőjének záloga. Mit lehet tenni? A megoldáshoz elengedhetetlen a költségvetési kiadások jelentős növelése: mihamarabb el kell érni az EU-átlagot. A Magyar Orvosi Kamara javaslata, hogy évente a GDP 0.5 százalékával növeljék az egészségügyi ráfordításokat, 6-7 év alatt elérve így az EU-s átlagot. Ahhoz pedig, hogy a források megfelelően, hatékonyan, a lakosság javára hasznosuljanak, szükséges a rövid távú intézkedések mellett egy hosszabb távra szóló egészségügyi reform, az egészségügyi rendszer strukturális és financiális átalakítása is.

A TB mellett évente átlagosan még 120.000 Ft-ot fizetünk egészségügyre. Forrás: https://health.ec.europa.eu/document/download/e5c2e963-4ddc-421b-8291-32f845460f17_en?filename=2023_chp_hu_hungarian.pdf illetve https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/tepsr_sp310/default/table?lang=en&utm_source=chatgpt.com Rövid összefoglaló: Magyarországon az egészségügyi kiadások közel 30 százalékát a lakosság saját zsebből fedezi, ami az EU-átlag kétszerese. A magas kiadások különösen a szegényebb rétegeket terhelik, számukra sok esetben nehezen megfizethetőek a drága gyógyszerek, elérhetetlenek a magánellátások. Az ilyen kiadások visszatartják a lakosságot attól, hogy időben forduljon orvoshoz, ami hosszabb távon súlyosabb egészségügyi és anyagi problémákhoz vezet. Az állami finanszírozás növelése, megelőző programok támogatása, valamint hatékonyabb, etikus biztosítási rendszerek bevezetése csökkenthetnék a magánkiadás arányát. Az egészségügyi rendszer átláthatósága, a szolidaritás erősítése és célzott támogatási intézkedések hozzájárulhatnának a társadalmi igazságosság növeléséhez. Magyarországon az egészségügyi kiadások jelentős része közvetlen lakossági hozzájárulásokból, saját zsebből, szaknyelven out-of-pocket (OOP) kiadásokból származik. Ennek egy részét a nem, vagy csak részben támogatott gyógyszerekért fizetjük ki. A másik rész az ellátáshoz való hozzáférés romlásának tudható be. A közfinanszírozott ellátásban bizonyos kezelési formák közel elérhetetlenné válásával (pl. pszichoterápia), másutt a várakozási idők megnövekedésével (szakrendelések, diagnosztika, műtéti várólisták) párhuzamosan mind nagyobb teret nyer a magánegészségügyi ellátás. A lakosság egyre nagyobb része fordul ide kivizsgálásért, ellátásért - már ha megteheti. Így a saját zsebből kifizetett költések aránya nálunk az egyik legmagasabb az Európai Unióban, megközelítve a 30 százalékot, míg az EU-átlag 15 százalék körül alakul. Az ilyen mértékű, közvetlen lakossági hozzájárulás nemcsak a társadalom egészségi állapotát rontja, hanem komoly szociális és gazdasági problémák forrása is. Ezek a kiadások a legnagyobb terhet a szegényebb rétegekre róják. Az alacsonyabb jövedelmű családok számára a gyógyszerek, vizsgálatok vagy magánellátások költsége megfizethetetlen, a hátrányos helyzetű településeken élők számára pedig a magánellátás elérhetősége földrajzilag is korlátozott, nincs lakosságközeli ellátás. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a magas OOP arány növeli az úgynevezett „katasztrofális egészségügyi kiadások” előfordulását, amikor a családok bevételeinek jelentős része egészségügyi költségekre megy el. Ez hosszú távon eladósodáshoz, életminőség-romláshoz és társadalmi marginalizációhoz vezethet. Egy nagyobb műtét ára olyan jelentős mértékű, hogy egy család olyan döntési helyzetbe kényszeríthet, amikor választani kell a gyermekek továbbtanulásának finanszírozása vagy egy családtag egészségének megmentése között. Így az OOP kiadások magas aránya visszatartja a lakosságot attól, hogy időben forduljanak orvoshoz, vagy hogy minden szükséges gyógyszerüket kiváltsák. A krónikus betegségek esedékes kezelései, megelőző vizsgálatok és szűrések gyakran kimaradnak, ami későbbi, nagyobb és költségesebb beavatkozásokhoz, valamint a gyógyulási esélyek romlásához vezet. Mindez az egyének egészségi állapotának romlása mellett az egészségügyi rendszert is fokozottan terheli. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlőtlen hozzáférés aláássa a társadalmi igazságosságot és szolidaritást. Az OOP kiadások magas aránya miatt az egészségügy már nem biztosít egyenlő esélyeket, hanem a vagyoni különbségeket tükrözi, ami rontja a nemzet egészségi állapotát és hosszú távon a társadalmi feszültségek növekedéséhez vezethet. Mit lehet tenni? 1. Állami szerepvállalás növelése Egy robosztus és erős állami egészségügyhöz az állami egészségügyi finanszírozás arányának emelése kulcsfontosságú. Az államnak kifejezetten növelnie kell az alapellátásra, a megelőző szolgáltatásokra és lakosságközeli ellátásokra fordított forrásokat, hogy ezek mindenki számára elérhetők legyenek, és minél kevésbé terheljék közvetlenül a lakosságot. A kötelező egészségbiztosító alacsony működési költsége nem érdem, hanem a pazarlás egyik oka: a NEAK költségvetésében biztosítani kell a finanszírozási rendszer karbantartásának és fejlesztésének, valamint az ellenőrzésnek költségeit. 2. A betegségmegelőző programok és szociális támogatások erősítése Az időben történő szűrések és megelőző programok finanszírozása hosszú távon költséghatékonyabb, mint a késői kezelések. Fontos lenne célzott támogatási rendszereket bevezetni a leginkább rászorulók számára és ingyenes, vagy anyagi kedvezményekkel motiváló szűrővizsgálatokat kínálni a kockázati csoportoknak. Legnagyobb egészségnyereség a lakosság életmódjának, étkezési és mozgási szokásainak megváltoztatásával lenne elérhető. Egészségműveltség növelése: az egészséges életmód iránti igény korai megalapozása az egészségtan tantárgy bevezetésével, már kisiskolás korban. 3. Átláthatóság és költséghatékonyság Az egészségügyi rendszer átláthatóságának növelése és a források mérőszámokhoz rendelt, hatékonyabb elosztása is csökkentheti az OOP arányát. 4. Páciensek/betegszervezetek bevonása A strukturális és funkcionális átalakítások előtt az igények felmérése, szükségletalapú tervezés és rugalmasság beépítése. 5. A kiegészítő egészségbiztosítások és egészségpénztárak támogatása bevezetése és népszerűsítése A biztosítási rendszer átalakítása megfelelő mérlegelést és társadalmi egyetértést igényel. A magánbiztosítások fejlesztése és támogatása lehetőséget nyújthat az OOP kiadások csökkentésére. Az olyan kiegészítő biztosítások, amelyek például a gyógyszerek, diagnosztikai vizsgálatok vagy magánrendelések költségeit fedezik, nagyban tehermentesíthetik a családokat. Ugyanezt a célt szolgálják az egészségpénztárak is. Ehhez azonban szükség van etikus, fair szabályozási környezetre, amely ugyanakkor ösztönzi a biztosítók részvételét, és átlátható, megfizethető termékeket kínál a lakosság számára.

Ma Magyarországon közel 1 millió embernek nincs állandó, saját háziorvosa. Forrás: https://www.neak.gov.hu/pfile/file?path=/letoltheto/altfin_dok/szerzodott_szolgaltatok/Betoltetlen_haziorvosi_szolgalatok&inline=true https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/w/ddn-20230526-1 Rövid összefoglaló: A magyar háziorvosi rendszer válságos állapotban van az orvosok igen magas átlagéletkora, fokozódó hiánya és az alulfinanszírozottságból adódó szervezési és feladatelosztási problémák miatt. A háziorvosok terhei és korlátozott jogosultságai miatt a szakellátás túlterhelté válik, hosszabb várólistákat és magasabb egészségügyi költségeket eredményezve. A gyermekek egészségügyi ellátása különösen komoly kapacitáshiánnyal küzd, ami hosszú távú következményekkel jár a felnövekvő generáció egészségére nézve. A háziorvosi praxisok fejlesztése és új alapellátási modell kialakítása elengedhetetlen az egészségügyi rendszer hatékonyságának javításához. Az alapellátásba történő befektetéssel és strukturális átalakítással megalapozható a jövő generációjának egészségügyi ellátása, testi és lelki értelemben egyaránt. A magyar egészségügyi ellátás egyik nagy vívmánya és fontos alappillére volt a háziorvosi körzetek és az alapellátó gyermekorvosok hálózatának rendszere. Kicsinek és nagynak egyaránt volt saját, őt ismerő orvosa. A magyar egészségügyi ellátás egyik nagy vívmánya és fontos alappillére volt a háziorvosi körzetek és az alapellátó gyermekorvosok hálózatának rendszere. Kicsinek és nagynak egyaránt volt saját, őt ismerő orvosa. Ma Magyarország háziorvosi rendszere súlyos finanszírozási és humán erőforrás gondokkal küzd, válságban van, amely nemcsak az egészségügyi ellátás színvonalát rontja, hanem a teljes egészségügyi rendszer fenntarthatóságát is veszélyezteti. Jelenleg több mint 940 háziorvosi praxis betöltetlen, ami azt jelenti, hogy az állampolgárok tizedének nincs állandó háziorvosa. A háziorvosok átlagéletkora 60 év felett van, a házi gyermekorvosok átlagéletkora ennél még magasabb. Ez azt vetíti előre, hogy - amennyiben nem történik jelentős változás - úgy a következő évtizedben a nyugdíjba vonulás és az elöregedés miatt a jelenleg praktizáló alapellátó orvosok közel 40 százaléka esik ki a rendszerből. Utánpótlás pedig jelenleg nincs. A helyzet súlyosságát és a közeljövő kilátástalanságát mutatja, hogy majdnem kétszer annyi (1 843) 61-70 év közötti kolléga dolgozik, mint 41-50 év közötti (963). Az alapellátás szerepe és a jelenlegi helyzet problémái A háziorvosi ellátás az egészségügyi rendszer alapját képezi, hiszen az orvos-beteg találkozások többsége itt történik, a betegutak legtöbbször innen indulnak és ide térnek vissza. A jól működő alapellátás lehetőséget ad a betegségek korai felismerésére, a megfelelő irányú szűrések elvégzésére és az alacsony költségű megelőzésre. Emellett ma már a gyógyszerek és a diagnosztikus lehetőségek fejlődésével egyre inkább lehetséges számos krónikus betegség ambuláns kezelése, gondozása, követése is. A jövőre nézve megfontolandó egy olyan struktúra kialakítása, amiben lehetőség van arra, hogy az egy területen dolgozó alapellátó orvosok további egészségügyi szakdolgozók, szakemberek bevonásával egy magasabb szintű és színvonalú, kiterjesztettebb, lakosságközeli egészségügyi gyógyító és megelőző ellátást tudjanak nyújtani. Ennek formája lehet praxisközösség vagy csoportpraxis, függően attól, hogy az anyagi és humán erőforrás-kapacitások milyen struktúra finanszírozását és kialakítását teszik lehetővé. Magyarországon azonban az alapellátás alulfinanszírozottsága, az orvoshiány és a korlátozott jogosultságok miatt a háziorvosok jelenleg nem tudják megvalósítani ezeket az elképzeléseket, sem a rendelőiket modern módon felszerelni, vagy több szakdolgozót foglalkoztatni. A rendelők infrastrukturális adottságai területenként, településenként eltérőek. Az egy praxis – egy rendelő modell a vidéki praxisokra jellemzőbb, míg a nagyobb városokban és a fővárosban gyakori az, hogy egy rendelőben, váltott rendelésen akár 2-3 orvos is praktizál. Az ilyen rendelők adottságaiknál fogva nem alkalmasak arra, hogy az ott dolgozó háziorvosok a napi betegellátáson felül magasabb minőségű többletszolgáltatást nyújtsanak. A háziorvosoknak nincs elegendő jogosultságuk diagnosztikai vizsgálatok elvégzésére vagy elrendelésére, bizonyos gyógyszerek felírására - olykor még saját, korábban megszerzett szakvizsgáikat, tudásukat sem használhatják teljeskörűen. Emiatt kénytelenek a betegek jelentős részét a már így is túlterhelt szakellátás felé irányítani. Így a betegeknek gyakran hónapokat kell várniuk a szakrendelőkre és az ott elrendelt további vizsgálatokra, mely idő alatt a megélt szenvedés és aggodalom mellett állapotuk jelentősen romolhat. Ez az állapotromlás a beteg számára akár visszafordíthatatlan lehet, a már így is forráshiányos egészségügyi kasszának pedig újabb kiadást jelent, ami akár elkerülhető lett volna. Gyermekek egészségügyi hozzáférési problémái A magyar gyermekek közül minden 20. nem jut megfelelő egészségügyi ellátáshoz, ez az egyik legrosszabb adat az EU-ban. A gyermekorvosi praxisok betöltetlensége és párhuzamos túlterheltsége miatt a gyermekeket ellátó praxisok kapacitáshiánnyal küzdenek Emiatt sok család kifejezetten hosszú várakozási időkkel szembesül, vagy messzire kell utaznia, hogy alapvető ellátáshoz jusson. Különösen súlyos helyzet alakult ki a gyermekek mentális egészségügyi ellátásában. Egyre több gyermek és fiatal küzd szorongással, depresszióval vagy magatartási problémákkal, azonban a megfelelő támogatás hiányában ezek az állapotok kezeletlenek maradnak. Ez hosszú távon súlyos következményekkel járhat az érintett gyermekek fejlődésére, tanulmányi eredményeire és társadalmi integrációjára. A háziorvosi ellátás problémáinak rendszerszintű következményei Túlterhelt szakellátás Az alapellátás hiányosságai és mesterségesen korlátozott jogosítványai miatt a szakellátás túlterheltté válik. Ahelyett, hogy a betegségek kivizsgálása és kezelésének jelentős része a háziorvosok, alapellátók kezében maradna, a szakellátásban dolgozók kénytelenek idejük jelentős részét fenti a problémák kezelésére fordítani, miközben a valóban szakellátást igénylő betegségek ellátása háttérbe szorulhat. Ez hosszabb várólistákat és az ellátás színvonalának csökkenését eredményezi. Egészségügyi költségek növekedése Az alapellátásban történő megelőzés és korai kezelés sokkal költséghatékonyabb, mint a később jelentkező súlyosabb állapotok kezelése a szakellátásban. Az alapellátás meggyengítése ezért hosszú távon növeli az egészségügyi rendszer kiadásait. Egészségi egyenlőtlenségek növekedése Az orvoshiány és az ebből adódó elégtelen hozzáférés aránytalanul érinti a betöltetlen háziorvosi praxisok területén élő lakosságot. Ezeken a legtöbbször vidéki és hátrányos helyzetű területeken az egészségügyi szolgáltatások amúgy is korlátozottak. Ez tovább mélyíti a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ezen egyenlőtlenségek csökkentése érdekében a halmozottan hátrányos területeken speciális, a szociális szférával együttműködő programokat kell indítani. Gyermekek jövőjének veszélyeztetése A gyermekkori alapellátás elégtelensége különösen súlyos következményekkel járhat a gyermekek számára. A kezeletlen fizikai és mentális problémák növelhetik az iskolai nehézségek, a társadalmi leszakadás és a szegénység kockázatát. Mit lehet tenni? 1. Alapellátás anyagi megerősítése Az alapellátásba történő befektetés elengedhetetlen. A háziorvosi praxisok - valós költségeken alapuló - finanszírozásának növelése, a háziorvosok kompetenciáinak kiterjesztése segíthet vonzóbbá tenni a szakmát a fiatal orvosok számára. Egy ideális praxis képes az ellátások széles spektrumát biztosítani, ehhez fontos szerepet kellene, hogy kapjanak a következő szakemberek: gyógytornászok, dietetikusok, mentálhigiénés szakemberok, szociális munkások, kiterjesztett hatáskörű ápolóok, informatikusok. 2. Új alapellátási modell Jelenleg a praxisközösségek csak papíron működnek. A praxisok eltérő földrajzi, szociokulturális, és infrastrukturális jellemzői miatt az egyes praxisok fejlesztési igényei is nagyon eltérőek. Rövid távon a cél az alapellátás működőképességének a fenntartása, a még meglévő és betöltött praxisok életben tartása, az alapellátás szakmai kompetenciájának növelése. Ezzel fokozatosan elkezdődhet a szakellátás tömeges, de egyszerűbb ellátásainak az alapellátásba szervezése. A hosszú távú cél a meglévő humán és technikai kapacitások fejlesztésével (pl. a diplomás ápolók számának, kompetenciájának növelése), a telemedicina és a távdiagnosztika adta lehetőségek szükségszerű kihasználása. Ezzel egy olyan alapellátó rendszer létrehozása, ahol az orvos, a szakdolgozó, az adminisztratív dolgozó a saját kompetenciájának megfelelő feladatot elvégezve egységes és jól szervezett rendszerben tudja biztosítani a megfelelő szintű betegellátást, prevenciót és gondozási feladatokat. Ehhez a strukturális átalakításhoz és a hosszú távú működés biztosításához elengedhetetlen az alapellátásra szánt források nagyfokú bővítése. A jövő generációjának egészségét csak úgy tudjuk megvédeni, ha biztosítjuk számukra a hozzáférést a megfelelő minőségű háziorvosi ellátáshoz, testi és lelki értelemben egyaránt.

60.000 fő. Évente ennyi embert veszítünk el a 30 éve halogatott egészségügyi reform miatt. Forrás: https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/sdg_03_42/default/table?lang=en Rövid összefoglaló: Magyarországon évente 60 ezer ember hal meg elkerülhető okok miatt, amely jelentősen meghaladja nemcsak az EU-átlagot, hanem a visegrádi országok mutatóit is. Ez nagyrészt az egészségügyi rendszer alulfinanszírozottságából és szervezetlenségéből ered. A lakosság egészségtelen életmódja – például az elhízás, a dohányzás, alkoholfogyasztás és az alacsony fizikai aktivitás – jelentősen hozzájárul a halálozások magas számához, amit nem ellensúlyoz elegendő társadalmi és oktatási program. Az alacsony egészségügyi ráfordítások miatt a diagnosztika, az infrastruktúra és a megelőző ellátások alacsony és egyenetlen színvonala, valamint az orvos- és ápolóhiány is akadályozza a hatékony megelőzést. Az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés területi és társadalmi egyenlőtlenségei miatt a hátrányos helyzetű térségek lakói sokkal rosszabb esélyekkel jutnak megfelelő ellátáshoz. A szakmai visszajelzések elfojtása, a Magyar Orvosi Kamara jogosítványainak korlátozása súlyosbítja a helyzetet, mivel így a döntéshozók nem kapnak objektív szakmai visszajelzést a rendszer fejlesztéséhez. Az Eurostat adatai szerint 60.000 magyart veszítünk el évente elkerülhető halálozások miatt. Magyarország egészségügyi helyzete azonban nem csupán az elvileg elkerülhető mértékhez, és nemcsak az EU-átlaghoz képest mutat elmaradást, hanem a környező, hasonló gazdasági fejlettségű országokhoz képest is. Például Csehországhoz viszonyítva évente mintegy 20 ezerrel több ember hal meg Magyarországon olyan okok miatt, amelyeket megelőzhettünk vagy hatékonyabban kezelhettünk volna. Ez a különbség egyértelműen az egészségügyi rendszer működésének hiányosságaira, az alacsony ráfordításokra, és a megelőzés elégtelenségére vezethető vissza. Miért veszítünk évente el annyi magyart, mint Eger vagy Tatabánya lakossága? 1. Alacsony egészségügyi ráfordítás Ahogy fentebb, az 1. témánál is olvasható, Magyarország az EU-átlaghoz képest fele annyit költ az egészségügyre - azaz lakosai egészségére. Ez a forráshiány a rendszer minden szintjén érezteti hatását: hiába a közelmúlt béremelései, továbbra is orvos- és ápolóhiány van, a diagnosztikai eszközök sokszor elavultak vagy nem hozzáférhetőek, az épületek, infrastruktúra állapota minimum vegyes, sokszor igen rossz, a gyógyítás és működés költségeinek nem megfelelő finanszírozása miatt a kórházak krónikusan eladósodnak. A pénzhiányból adódó növekvő szervezetlenség megmutatkozik a megelőzésben is: a korábban jól működő szűrőprogramok elérhetősége, intenzitása és hatékonysága mára messze elmarad az uniós átlagtól. 2. Megelőzés hiánya és késői diagnózisok A megelőzhető halálozások egyik legfőbb oka a betegségek késői felismerése. A lakosság szűrőprogramokon való részvételi hajlandósága alacsony, az egészségügyi kultúra fejletlen, a háziorvosi ellátás pedig alulfinanszírozott és túlterhelt. A háziorvosoknak nincs elegendő jogosultságuk diagnosztikai vizsgálatok elvégzésére, így a páciensek gyakran már előrehaladott betegséggel kerülnek a szakellátásba. 3. Egészségtelen életmód A magyar lakosság életmódja is hozzájárul a megelőzhető halálozások magas számához. A magyar az egyik legelhízottabb nemzet, a dohányzás és az alkoholfogyasztás aránya nálunk az egyik legmagasabb az EU-ban, a fizikai aktivitás szintje pedig sajnálatosan alacsony. Bár ezek jórészt egyéni döntések eredményei, a társadalmi és gazdasági környezet, a példák, a nevelés, az oktatás és a motiváció jelentősen befolyásolják őket. 4. Hozzáférési egyenlőtlenségek Részben, mert az elégtelen egészségügyi finanszírozás elosztása is egyenetlen, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés jelentős területi és társadalmi egyenlőtlenségeket mutat. Vidéken és a hátrányos helyzetű térségekben az egészségügyi szolgáltatások elérhetősége és minősége jelentősen rosszabb, mint a nagyvárosokban, de a megfelelő standardok és ellenőrzésük hiánya miatt akár egy kórház osztályai között is lehetnek jelentős különbségek. A kapott ellátás így részben terület, részben szerencsefüggő. Aki pedig a várakozást és a szerencsefaktort ki szeretné hagyni, mind nagyobb számban fordul az erősödő magánegészségügyhöz ellátást keresve. Mivel pedig ezt nem mindenki engedheti meg magának, a társadalmi egyenlőtlenség növekszik. 5. A szakmai visszajelzések elfojtása A fejlett egészségüggyel rendelkező országokban a szakmai képviseletnek kulcsszerepe van a jó egészségügy működésében. A szakmai társaságok és köztestületek azok, amelyek a döntéshozók felé jelzik a működés helyes irányait, visszajelzést adnak esetleges tévedésekről. Ha ezt a visszajelzést elhallgattatják vagy politikailag befolyásolják, az rontja a rendszer működését. Az orvosi hivatás függetlensége, önkormányzatiságának biztosítása az Európai Unióban általános elv. Magyarországon a politika a rendszerváltás óta már két alkalommal lépett fel erővel a Magyar Orvosi Kamara ellen, amikor az szakmai okok miatt ellenállást fejtett ki a politikai akarattal szemben. Ennek következménye az lett, hogy az állam próbálta átvenni a szakmai feladatokat. Ma Magyarországon azok a feladatok, amiket a kamarának kellene ellátnia, kormányzati szerveknél vannak. Irodákból azonban nem lehet gyógyítani. Az orvosok nyilvántartása szakmai értelemben használhatatlan, abból a koronavírus-járvány alatt sem lehetett megtudni, hogy az országnak hány „hadra fogható” orvosa van (ahogy a mai napig sem). A legnagyobb probléma azonban az etikai rendszer központi irányításával van. Ennek súlyos következményei már egy év elteltével érezhetőek, hiszen olyan orvosok praktizálnak, akik veszélyt jelentenek a gyógyításra, a betegekre. Mit kell tenni? 1. Egészségügyi finanszírozás növelése Az egyik legfontosabb lépés az egészségügyre fordított források jelentős növelése. Ez magában foglalja az alapellátás megerősítését, a modern diagnosztikai eszközök beszerzését és a kórházi infrastruktúra fejlesztését. 2. Megelőzés és szűrés megerősítése A lakosság szűrési arányát jelentősen növelni kell. Ehhez szükség van célzott kampányokra, a szűrőprogramok könnyebb elérhetőségére, és a háziorvosi praxisok szerepének megerősítésére. Az iskolai egészségnevelés szintén fontos szerepet játszhat az egészségügyi tudatosság növelésében. 3. Egészséges életmód támogatása Az egészségtelen életmód elleni küzdelemhez átfogó társadalmi programok szükségesek. Az egészséges táplálkozást támogató intézkedések, a dohányzás és alkoholfogyasztás csökkentését célzó szabályozások, az egészséges étkezés valamint a rendszeres testmozgást ösztönző kezdeményezések kulcsszerepet játszanak. E téren is fontos az iskolai egészségnevelés és a közvélemény formálóinak megfelelő magatartása, üzenete. 4. Hozzáférés javítása A területi és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében elsődlegesen a hátrányos helyzetű térségek egészségügyi elérhetőségét, infrastruktúráját kell fejleszteni. Mobil szűrőprogramok, telemedicina és digitális megoldások is segíthetnek abban, hogy a leszakadó régiókban élők is hozzáférjen a szükséges ellátásokhoz. 5. A szakmaiság erősítése Biztosítani kell, hogy a szakmai egyesületek, köztestületek visszajelzései érvényesüljenek. Az orvosi kamara jogosítványait vissza kell állítani a betegek érdekében. A magyar egészségügyi rendszer jelenlegi állapota évente tízezrek életét követeli, és az országot jelentős társadalmi és gazdasági hátrányba hozza. A megelőzhető halálozások csökkentése csak átfogó, rendszerszintű változásokkal érhető el. A következő évtized legfontosabb feladata az egészségügyi rendszer finanszírozásának növelése, átfogó, hosszú távú strukturális és financiális reform végigvitele, ezen belül az alapellátás és megelőzés megerősítése, valamint a hozzáférési egyenlőtlenségek felszámolása. Ha ezeket a lépéseket nem tesszük meg, tovább mélyül a szakadék Magyarország és a fejlettebb európai országok között, és újabb generációk egészsége kerül veszélybe.

Egész Európában a magyarok halnak bele legnagyobb eséllyel a rákos megbetegedésekbe. Forrás: https://www.oecd.org/content/dam/oecd/hu/publications/reports/2023/02/eu-country-cancer-profile-hungary-2023_fc16eb00/39a8899f-hu.pdf Rövid összefoglaló: Magyarországon a rákos megbetegedések előfordulása és halálozási aránya az EU-ban a legmagasabb, ami elsősorban az alacsony szintű egészségtudatosságra, az egészségtelen életmódra és az elégtelen megelőző intézkedésekre vezethető vissza. A lakosság körében alacsony a szűrőprogramokon való részvétel, a hozzáférés korlátozott - különösen az elmaradott térségekben -, a foglalkozás-egészségügyi vizsgálatok lehetőségei sincsenek megfelelően kihasználva. A késői diagnózisok fő okai az alapellátás korlátozott jogosítványai, a diagnosztikai eszközökhöz való elégtelen hozzáférés, valamint a széttagolt betegutak, amelyek időveszteséget okoznak. Az egészségügyi rendszer alulfinanszírozottsága, a szakemberhiány és az elavult infrastruktúra hátráltatja a megfelelő kezeléseket, míg a modern daganatellenes terápiák egy része csak egyedi méltányossági alapon érhetőek el. A probléma megoldásához szükség van a megelőzés és szűrés népszerűsítésére, a diagnosztikai és terápiás lehetőségek fejlesztésére, az egészségügyi rendszer reformjára, valamint az orvosi és szakdolgozói utánpótlás biztosítására. A rákos megbetegedések előfordulása és a rákos betegek halálozási aránya az EU-n belül Magyarországon a legrosszabb, mindez a lakosság egészségtudatosságának és a megelőzés hatékonyságának hiányosságaira utal. Az életmódbeli tényezők, mint a dohányzás, alkoholfogyasztás, egészségtelen táplálkozás, valamint a szűrőprogramok alacsony részvételi aránya mind hozzájárulnak a magas előfordulási arányhoz. A magyar lakosság körében a szűrővizsgálatok nem elég népszerűek és a hozzáférhetőség is korlátozott, különösen az elmaradott régiókban. Nincs megfelelő tájékoztatás és nincsenek hatékony ösztönző rendszerek pl. a munkáltatók részére. A kényszerítés és kötelezés nem hatékony módszer. A foglalkozás-egészségügyi vizsgálatokban rejlő lehetőségeket nem használja ki az állam. Az, hogy a rákos betegek halálozási aránya hazánkban a legrosszabb az EU-ban, a késői diagnózisnak és a nehezen hozzáférhető kezeléseknek köszönhető. Az alapellátás nem rendelkezik megfelelő jogosítványokkal a korai diagnózishoz szükséges vizsgálatok elrendeléséhez. A diagnosztikai eszközök jelentős része rendelkezésre áll, de a hozzáférés a finanszírozási keretek és az egészségügyi személyzet limitált kapacitása miatt nem megfelelő. Ez lassítja a betegségek időben történő felismerését. A diagnózist követően a legnagyobb probléma a széttagolt és egyenetlen működésű egészségügyi rendszer, a betegutak töredezettségéből következő időveszteség. Mivel az egészségügyi rendszer alulfinanszírozott, és az orvosok, valamint más egészségügyi szakemberek száma is korlátozott, az ellátott betegek száma is alacsonyabb, mint amire szükség lenne. A ma rendelkezésre álló műtéti kapacitások is lassítják az ellátást, jellemzően a szakszemélyzet hiánya (műtő-asszisztens) a legnagyobb akadály. A modern daganatellenes terápiák terén az EU országai közül Magyarországon érhető el automatikusan a legkevesebb készítmény, az orvosoknak egyedi méltányossági kérelemmel kell az államhoz fordulniuk számos olyan készítményért, ami más országokban már elérhető. Mit lehet tenni? - Társadalmi kampányok indítása a közszolgálati médiumok részvételével, amelyek az egészséges életmód, a rendszeres szűrés és a megelőzés fontosságára hívják fel a figyelmet. - A helytelen életmód (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, egészségtelen táplálkozás) elleni küzdelem erősítése. - A szűrőprogramok elérhetőségének és hatékonyságának növelése, különösen a legnagyobb rizikófaktorokkal rendelkező csoportok számára. - A lakosság egészségügyi edukációjának javítása, hogy minél többen részt vegyenek a szűréseken, és megelőzhessük a betegség előrehaladását. - A háziorvosok szerepének bővítése a korai diagnózis terén. - A diagnosztikai eszközök korszerűsítése, a terápiák hozzáférhetővé tétele. - A betegutak rendezése, egyértelmű területi és egyéb ellátási kötelezettségekkel, ezekhez rendelt megfelelő erőforrásokkal, egyenletes eléréssel. - A szakképzett orvosok és egészségügyi dolgozók számára vonzóvá kell tenni hosszú távon az állami ellátást, hogy ne hagyják el a közegészségügyet vagy az országot, és a vidék se maradjon orvosi ellátás nélkül. A magyarok daganatos halálozása az egyik mutatója annak, hogy az egészségügy nem kap elengedő figyelmet. A túlélés javítása érdekében az egészségügyi rendszer átfogó reformjára van szükség. Szükség lenne arra, hogy a társadalom kiálljon a neki járó, megfelelő színvonalú egészségügyért, mert akkor a kormányzati döntések is tükrözni fogják a társadalmi igényt.

10 magyar férfi közül 4 nem éri meg a nyugdíjkorhatárt. Forrás: https://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html Rövid összefoglaló: A magyarok várható élettartama jelentősen elmarad az EU átlagától, különösen a férfiak körében, ami az egészséghez való viszonyulásban és a betegségmegelőzés hiányosságaiban gyökerezik. Az egészségtelen életmód mintái (dohányzás, alkoholfogyasztás, rossz táplálkozás), a szegényes környezeti tényezők és a társadalmi normák akadályozzák az egészségtudatos magatartás térnyerését. Az alacsony jövedelmű csoportok nehézségei az egészségügyi ellátáshoz és a gyógyszerekhez való hozzáférésben tovább súlyosbítják az egyenlőtlenségeket, ami körükben rosszabb egészségi állapothoz vezet. Az alulfinanszírozott egészségügyi rendszer, az orvosok túlterheltsége, a széttagolt betegutak és az ellátásokhoz való hozzáférés romlása miatt sokan elfordulnak a közegészségügyi szolgáltatásoktól, miközben a politikai döntéshozók sem helyeznek kellő hangsúlyt az egészségügy fejlesztésére. A változáshoz szükséges az egészségnevelés minden szinten – iskolákban, munkahelyeken és közösségekben –, valamint a társadalmi attitűdök átalakítása, hogy az egészség mint érték kiemelt szerepet kapjon a mindennapi életben és a döntéshozatalban. A magyarok várható élettartama az EU átlagához képest jelentősen elmarad. Ez a lemaradás különösen a férfiak körében számottevő, de az egész társadalom egészségügyi mutatói aggasztóak. Egy magyar férfi 5,3 évvel él kevesebb ideig, mint uniós társai. A magyar emberek várható élettartama azt mutatja, hogy a társadalom egészséghez való viszonyulásában és a betegségek megelőzésében is komoly hiányosságok mutatkoznak. Ennek okai összetettek, de az egyik meghatározó az, hogy Magyarországon az egészség nincs értékén kezelve, nem kapja meg azt a prioritást, amit megérdemelne. Az egyének és a politikai döntéshozók is más területekre fordítanak több figyelmet, időt és anyagi forrást. Meglepő lehet, de egy ország lakosságának egészségi állapotát legnagyobb mértékben az egészségügyön kívüli tényezők határozzák meg. Az egészségtelen életmód és környezet, a levegőszennyezés, a nem megfelelő környezeti tényezők hozzájárulnak az egészség romlásához, és jelentősen befolyásolják az emberek közérzetét, életminőségét. Az egészségügyi problémák azonban nem csupán a környezethez kapcsolódnak, hanem a társadalom és az egyén tetteiben közvetlenül is visszaköszönnek. A magyar társadalom kultúrájában az alkohol- és dohányfogyasztás elfogadott, sőt sok esetben társadalmi norma, különösen a férfiak körében. Az egészségre való odafigyelés sok helyen még mindig megbélyegzett, kirekesztett, lenézett viselkedés. Az egészséges táplálkozás sem a közoktatás intézményi szintjein, sem általánosan nem jelenik meg fontos szempontként. Egészségesen élni ma Magyarországon drága, az állam nem fordít elegendő forrást és szabályozási eszközöket az egészséges életmód térnyerésének segítésére. A társadalom egészségügyi tudatossága nem elég erős ahhoz, hogy panaszok, tünetek megjelenése esetén aktívan keresni kezdjék a lehetőségeket a korai diagnózis és kezelés érdekében. Az alacsony jövedelmű csoportok esetén ez különösen így van, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés pedig leginkább náluk korlátozott. A vizsgálatok és kezelések elmaradása mellett sajnos sokszor gyógyszereik kifizetése, kiváltása is gondot okoz számukra. Mindez a társadalom alsó rétegeiben a szegényes életkörülmények mellett gyakori betegségeket és leromlott egészségi állapotot eredményez. Az alulfinanszírozott egészségügyi rendszer nem képes hatékonyan kezelni a megnövekedett betegforgalmat. Az orvosok túlterheltsége és az egészségügyi intézmények működési problémái miatt a társadalom egy része elfordul a közegészségügyi szolgáltatásoktól. Mivel társadalmi szinten sem jelenik meg az egészség (és az egészségügy) megfelelő súllyal a döntések kialakításában vagy az élettel való elégedettség szempontjai között, a politikai döntéshozók sem helyeznek kellő hangsúlyt az egészségügyi rendszer fejlesztésére. Mit lehet tenni? 1. Strukturált egészségnevelés A társadalmi attitűdök változtatásához elengedhetetlenek az országos kampányok és szűrőprogramok, melyek az egészség értékére és a megelőzés fontosságára hívják fel a figyelmet. Iskolai és munkahelyi egészségnevelés: egyéni és közösségi egészségtervek készítése, valamint a fiatal generációk megfelelő oktatása és a munkahelyeken folytatott egészségmegőrzést szolgáló programok működtetése növelhetik az egészségtudatos magatartást és az egészségműveltséget. 2. Informális egészségnevelés Az egészség értékének átadása a családokban kulcsfontosságú. Az otthon elvárt egészséges életmód és a helyes táplálkozás iránti igény elősegítheti a pozitív társadalmi változást. Azoknál a családoknál, ahol ez a tudásátadás nincs meg, iskolai és munkahelyi strukturált programokkal lehet elérni eredményeket, de ez a változás csak több generáció alatt mehet végbe. Közösségi és önkormányzati programok: az önkormányzati vagy munkáltatói szinten megvalósított prevenciós programok közvetlenül érik el az érintett csoportokat, és a közösségi egészségügyi szolgáltatásokhoz csatolt tudásátadás javíthatja az érintettek egészséghez való viszonyát. A magyar társadalom súlyos egészségügyi kihívásokkal néz szembe. Az alacsony várható élettartam és a nyugdíjkorhatárt meg nem érő magyarok magas aránya egyaránt annak jele, hogy az egészséghez való viszonyulás, a prevenció és a megelőzés nem kapnak elég figyelmet. A jövőben a lakosság egészségügyi tudatosságának növelése, az egészség, mint érték felemelése és a megelőzés fontosságának hangsúlyozása kell legyen a változás alapja.

A MAGYAROK EGÉSZSÉGE TÖBBET ÉRDEMEL! - A Magyar Orvosi Kamara javaslatai: A felzárkózás kulcsa: konkrét teendők a következő évtizedre, az egészségügyi válság kezelésére Magyarország egészségügyi rendszere jelenleg egyenetlenül és alacsony hatékonysággal, rossz finanszírozás mellett, elavult struktúrában működik, nem felel meg egy közép-európai ország XXI. századi kívánalmainak, nem járul hozzá megfelelően a lakosság egészségének megőrzéséhez. Az egészségügy megerősítéséhez és a megelőzhető halálozások csökkentéséhez konkrét, lépésről lépésre megvalósítható programokra van szükség. A következő évtized kritikus lesz a megelőzhető halálozások számának csökkentésében és az egészségügyi rendszer fenntarthatóságának biztosításában. I. Átfogó egészségpolitikai szemléletváltás 1. Politikai prioritás A döntéshozók számára prioritás kell legyen az egészségügy helyzete, folyamatos nyomonkövetéssel és kontrollal. A közeli jövőben a politikai konszenzust megalapozó Egészségügyi Kerekasztal felélesztése elengedhetetlen. 2. Társadalmi párbeszéd Szoros együttműködés a szakmai szervezetekkel, a lakossággal és a civil szférával a reformok kidolgozásában és bevezetésében. A pártpolitika visszavonása a szakmai kérdésekből, az egészségügy területén működő kamarák tradicionális jogosítványainak (etikai szabályozás, működési nyilvántartás, irányelvek fejlesztése) visszaadása, a köztestületek autonómiájának és önrendelkezésének biztosítása, az Orvosi Kamara esetén annak visszaállítása. 3. Adatokra alapozott döntéshozatal Minőségi mutatók kidolgozása, egészségügyi adatok gyűjtése és elemzése a teljesítmény, a minőség és a folyamatok javításának érdekében. II. Egészségügyi finanszírozás növelése 1. Célzott forrásbővítés Az egészségügyre fordított közkiadások növelése az uniós átlaghoz közelítve (jelenleg 4,4 százalék, cél 7,7 százalék). Az állami egészségügyi költségvetés évente a GDP 0,5 százalékának megfelelő emelése a prioritások mentén: infrastruktúra átalakítása, értéktartó bérek és életpálya, diagnosztikai beruházások fejlesztése. 2. Szakemberek biztosítása Az orvosok és ápolók béreinek fokozatos, tervezett emelése az ausztriai szint 60 százalékáig, automatikus inflációkorrekció mellett, hogy megállítsuk a belső és nemzetközi elvándorlást, vonzóvá tegyük a szakmát. Életpályamodell, hogy a szakemberek számára a közegészségügy vonzó, az oda való elköteleződés hosszú távú legyen. 3. Fókuszált beruházások Az alapellátási és a kórházi infrastruktúra korszerűsítése. Működőképességét garantáló, költség alapú finanszírozási rendszer kialakítása. Telemedicina és digitalizációs rendszerek kiépítése. 4. Egészségbiztosítási paletta revíziója Társadalmi vita után, megfelelő szakmai - etikai garanciák mellett lehet az egészségbiztosítási lehetőségeket kiterjeszteni, szem előtt tartva, hogy a robosztus közegészségügyi rendszer a legfontosabb elem. III. Megelőzés és szűrés megerősítése 1. Felnőttkori kötelező és célzott szűrések rendszerének kidolgozása, ehhez társadalmi konszenzus elérése, megfelelő ösztönző programok elindítása. 2. Iskolai egészségügyi programok Egészségtudatosságot növelő oktatási programok bevezetése az iskolákban. Gyermek és ifjúkori egészségügyi szűrések. Iskolapszichológusok és mentálhigiénés szakemberek számának növelése. 3. Egészséges életmód ösztönzése Dohányzás és alkoholfogyasztás visszaszorítását célzó kampányok és szabályozások. Az egészséges élelmiszerekhez és a rendszeres sportoláshoz való hozzáférés segítése és ösztönzése. IV. Alapellátás megerősítése 1. Praxisok vonzóbbá tétele A háziorvosi, a házi gyermekorvosi és az alapellátást végző fogorvosi praxisok finanszírozásának emelése; infrastrukturális fejlesztés, ami lehetővé teszi valódi praxisközösségek kialakítását, nem-orvos egészségügyi szakemberek alkalmazását. 2. Háziorvosi jogosultságok bővítése A háziorvosok számára szélesebb diagnosztikai jogkörök biztosítása. A licence vizsgákkal megszerezhető jártasságok lehetőségének megteremtése (például diabetológia, endokrinológia, halottvizsgálati szakértő licencek). 3. Praxisok területi kiegyensúlyozása Mobil egészségügyi csapatok, telemedicinális eszközök biztosítása a hátrányos helyzetű területeken. Munkakörülmények javítása vidéki praxisokban; olyan életpályamodell biztosítása, ahol a fiatal orvos egyidejűleg találja meg a szakmai fejlődés, az anyagi és társadalmi megbecsültség, valamint a családi élet integritásának lehetőségét. V. Szakellátások Az alapellátás reformja csökkenteni fogja a szakrendelések és a kórházak túlterhelését, így következhet a szakrendelői és kórházi struktúra reformja. Szükséges az infrastruktúra korszerűsítése, a szakellátás területi újraszervezése, ezen belül a fekvő és járóbeteg-szakellátás arányainak eltolása utóbbi javára. Az egyik első lépés a szakrendelői kapacitások bővítése és korszerűsítése. A szakrendelők humánerőforrás kapacitásának növelése után kerülhet sor a működési idő bővítésére. Rugalmas műszakbeosztások és ösztönzők bevezetése segíthet csökkenteni a hosszú várólistákat. A kapacitásbővítés készíti elő a kórházi struktúra reformját, ami a következő lépés. A vármegyei centrumok kialakítása már elkezdődött, de a centralizáció csak akkor folytatható, ha a tervezetten megmaradó kisebb intézmények, nappali kórházak és a krónikus betegségek kezelésére és rehabilitációra átalakuló kórházak emellett megfelelő kapcitásban tudnak járóbeteg-ellátást is nyújtani, és ehhez rendelkezésre áll elég orvos és ápoló. Jelenleg egyik feltétel sem adott, ezért nem folytatható eredményesen a racionálisan központosító folyamat. A várólisták csökkentése érdekében szükség van kapacitásalapú finanszírozási elemekre, amely több forrást biztosít azoknak az intézményeknek, amelyek nagyobb kapacitással bírnak. A digitális időpontfoglalási rendszerek megkezdett fejlesztése jó irány, mert valós időben optimalizálhatja a betegellátást, míg a telemedicina szélesebb körű alkalmazása lehetővé tenné, hogy a betegek számos szakrendelést otthonról érhessenek el. A szakellátás fejlesztésének egyik kulcsfontosságú eleme a humánerőforrás-problémák kezelése. A szakorvosképzés ösztönzéséhez vonzó és kiszámítható pályaképre van szükség. Ezek az intézkedések nemcsak a szakellátás hatékonyságát és hozzáférhetőségét javítanák, hanem a teljes egészségügyi rendszer tehermentesítéséhez és a magyar lakosság egészségi állapotának felzárkóztatásához is hozzájárulnának. Az átfogó reformok elengedhetetlenek ahhoz, hogy Magyarország a következő évtizedben felzárkózzon az európai normákhoz. Mert a magyarok egészsége többet érdemel.